Bejelentés


Nemcsak kenyérrel él az ember IGÉK MINDEN NAPRA











Augusztusi üzenetek

Gal 5,24

A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.

Péld 16,32

Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.


Elmondhatja-e valaki magáról, hogy ő sosem indulatos, sohasem bosszankodik? Ha már azt hinnénk, hogy sokat haladtunk előre ezen a területen, akkor biztosan kapunk egy próbát, ami könnyen lehet, hogy bebizonyítja, van még mit fejlődnünk.
De akik a Krisztuséi, azok győzni tudnak. Olyan jó, hogy van ennek logikus magyarázata is, értelemmel is beláthatjuk, hogy lehet győzni.
Talán mindannyiunk életében vannak olyan emberek vagy gyerekek, akik különösen képesek arra, hogy felbosszantsanak bennünket. Hálás vagyok az Úrnak, hogy meg tudtam érteni ezt. Sokszor elbuktam ezen a téren, és sajnos még ma is elbukom néha. Valaki nagyon ért hozzá, hogyan bosszantson fel. Egyik ilyen alkalommal, amikor éppen azon volt, hogy hergeljen, azt találtam neki mondani teljes lelki nyugalommal, hogy bármit mond, úgysem tud felbosszantani. Éreztem, hogy velem van az Úr, békességet, nyugodtságot adott. Ezt érezhette meg ő is, mert csoda történt. Ez a mondat olyan volt, mintha egy bombából kihúznák a gyutacsot. Nem volt értelme tovább ingerelnie. Abba is hagyta. Az volt a célja, hogy felbosszantson. Ha sikerül neki, győzött is. Talán azért értettem meg ezt olyan nehezen, mert nem emlékszem rá, hogy én ilyen lettem volna. Nem emlékszem, hogy bosszantani vagy hergelni akartam volna szándékosan bárkit. Talán ő sem tudatosan teszi, hanem ösztönösen. Az alkalmazott módszer mindenesetre hatott. Ajánlom mindenkinek, hogy Isten segítségével próbálja ki.
-------------------------------------------------

Gal 6,10

Annakokáért amikor alkalmunk van, cselekedjünk jót mindenekkel, különösképpen hitünk cselédeivel.


Krisztus bizonyos értelemben gyülekezetére bízta saját tagjainak szűkölködőiről való gondoskodás kötelességét. Megengedi, hogy minden gyülekezetben legyenek szegények. Mindig lesznek közöttünk, és Krisztus a gyülekezet tagjaira helyezi a róluk való gondoskodás személyes felelősségét. Amiképpen egy igazi jó család tagjai gondoskodnak egymásról, szolgálva a betegeknek, támogatva a gyengéket, tanítva a tudatlanokat, nevelve a tapasztalatlanokat, így a hit házanépének is gondoskodnia kell szegényeiről és gyámoltalan tagjairól.
Minden egyes gyülekezetnek kötelessége, hogy gondos és értelmes intézkedéseket tegyen szegényei, betegei érdekében.
Az igazi keresztény a szegény emberek barátja, azért úgy bánik a bajban levő, szerencsétlen testvérével, mint egy gyenge, érzékeny növénnyel, Isten azt akarja, hogy munkásai úgy forgolódjanak a betegek és szenvedők között, mint az Ő szeretetének és kegyelmének követei. Letekint reánk, és figyeli, hogyan bánunk egymással. Figyeli, hogy Krisztus lelkületével kezelünk-e mindenkit, magas vagy alacsony rangút.
Az Úr szegényei tekintetében nincs semmi kétség: minden esetben segítenünk kell őket, ha javukat szolgálja.

E.G. White
--------------------------------------------------

Zsolt 17,15

Én igazságban nézem a te orcádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.


A világ fiait a földi javak gazdagítják és boldogítják, ezeket hagyják örökül gyermekeiknek is. A hívőknek azonban másféle kincseik vannak. Mi nem e világ gazdagsága után törekszünk, hanem magasabbra és távolabbra nézünk.
A mi gazdagságunk kettős gazdagság. Itt örvendezhetünk Isten jelenlétének, odaát pedig hasonlóak leszünk majd Őhozzá. Itt mint igazak nézhetünk Istenre, mert Krisztus Jézusban megigazultunk. Milyen nagy öröm a kiengesztelődött Úrra tekinteni! Isten dicsősége, ahogyan az Krisztus arcán tükröződik, valóságos földi mennyországot varázsol körénk, és ebben van eljövendő mennyországunk ígérete is.
De nem elég csupán nézni, át is kell formálódnunk annak a képére, akire tekintünk. Ha reggel felébredünk, eszméljünk rá, hogy Urunk
szépségeit kell visszatükröznünk. Ha hittel tekintünk Istenre, annak átalakító hatása lesz önmagunkra nézve is. Jézus Krisztus ábrázata mélyen belevésődik a szívünkbe, és az Ő lénye átformálja szívünket. Ez a legnagyobb öröm: meglátni Istent és Hozzá hasonlóvá válni. Mi többet kívánhatnék mégy Dávid vallástétele a Szent Lélek által itt ígéretté válik a számunkra. Hiszek benne és várom beteljesülését.

C.H.Spurgeon
---------------------------------------------------

I. János. 5:1

Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született.


„Az önigazultság nemcsak arra készteti az embert, hogy hamis színben tüntesse fel Istent, hanem arra is, hogy felebarátaival szemben szeretetlen és gáncsoskodó legyen. Krisztus példázatában az önző, irigy idősebb fiú leste az alkalmat, hogy bírálja testvérét. Minden tévedését, hibás lépését eltúlozta. Így próbálta igazolni saját engesztelhetetlenségét. Ma sokan ugyanezt teszik. Amikor valaki először veszi fel a harcot a kísértések özöne ellen, ridegen becsmérlik. Isten gyermekeinek mondják magukat, de Sátán szellemében járnak el. Felebarátaikkal szembeni magatartásuk miatt nem sugározhat rájuk fény Istentől...
Ha felismered, hogy bűnös vagy, és tudod, hogy téged is csak mennyei Atyád szeretete mentett meg, akkor mélységesen szánod a bűnben szenvedőket. Ha az önzés jege leolvad szívedről, úgy fogsz érezni, mint Ő: osztozol az elveszettek megmentése felett érzett örömében. Ha Isten gyermeke vagy, így gondolkozol: a »te testvéred« az, aki »meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott...« Ha nem vállalsz közösséget vele, akkor csak béres vagy a háziak között, nem pedig gyermek Isten családjában. Az öröm akkor sem szűnik meg, ha te nem mész üdvözölni az elveszett testvéredet. A hazatérőnek meglesz a helye az Atya mellett az ő szolgálatában. Akinek sok bűnét bocsátotta meg Isten, az nagyon szeret. Te pedig kint maradsz a sötétben. Mert »aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet« (I.Jn. 4:8).”

(Krisztus példázatai, A tékozló hazatalált c. fejezetből)

--------------------------------------------------

Ezékiel 33:11

Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen.

Igaz történet


Egyszer egy keresztény ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:
„Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!”
„Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég.
„Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.”
A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit. Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
…„Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta a fodrászának.
„Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat, ha nem egy fodrász?”
„Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.”
„Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!”
„Pontosan ahogy mondod!” – vágta rá a választ a keresztény férfi – „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!”
---------------------------------------------------

Zsolt 112,6-7

Mivel soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Semmi rossztól nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.


A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról,
hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Lelke által szívünkbe derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a
jövendőre vonatkozó minden félelmünket.
Arra az Úrban való bizakodásra kell (szorgalmasan) törekednünk,
amiről a zsoltáros beszél. Az Úrnak nem egyik vagy másik ígéretében kell bíznunk csupán, hanem Isten rendíthetetlen hűségében olyan bizalommal, amely meg van róla győződve, hogy Isten nem tesz velünk semmi rosszat, sem azt nem engedi, hogy bárki más ártson nekünk. Ez a szüntelen bizalom legyőzi az életünk ismert és ismeretlen nehézségeit.
Hozzon a holnap bármit, Isten az Ura a holnapi napnak is. Történjék
velünk akármi, (amit még nem is sejtünk) a mi Urunk az ismert és
ismeretlen dolgoknak egyaránt Istene. Elszántan bízunk az Úrban, jöjjön akármi. Még ha a legrosszabb dolog történne is, Istenünk akkor is a legnagyobb és a legjobb. Ezért nem félünk, még ha meg is ijedünk, mikor bekopog a postás, vagy ha éjszaka távirattal riasztanak fel álmunkból.
Él az Úr, mitől féljenek (az Ő) gyermekei?

C.H.Spurgeon
---------------------------------------------------

Jak 1,12

Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.


Őri István:Boldogságok

Boldog, ki a kísértés útján ellenáll
boldog, ki, ha tétova is, de engem megtalál
boldog, ki, ha nem lát is, hisz
boldog, ki vállán szálkás, nehéz keresztet visz.
Boldog, ki befogad másokat
boldog, ki örül, ha szenvedőt látogat
s vigaszt visz neki
lelke sűrű keservét, szeme tompa fényét
mind elveszi.
Boldog, ki bennem hisz, bennem remél
nyitott szívvel jár, lépte hozzám felér
boldog a bátor, tiszta lélek
mert én benne lakom, kezét fogom, vele élek.

---------------------------------------------------

Józs 1,7–8

"Vigyázz, hogy mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe, ne hajolj attól se jobbra, se balra, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!... Vigyázz, mindent úgy cselekedj, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz."


"A Biblia életrajzi leírásai a legértékesebb nevelő hatású olvasmányok. Abban különböznek minden más életrajztól, hogy hitelesek. Véges emberi értelmünk képtelen helyesen értelmezni, vagy elbírálni mások cselekedeteit. Egyedül csak Isten olvas a szívben, egyedül csak Ő ismeri indítékaink és cselekedeteink titkos forrását. Ő tudja élethűen leírni az emberek jellemét... Ilyen leírásokat egyedül csak Isten Igéjében találhatunk...
Életünk tapasztalatai nagymértékben a saját gondolataink és cselekedeteink következményei... Rettenetes igazság ez, ezért mélyen a lelkünkbe kell vésnünk. Minden cselekedet visszahat az elkövetőre. Az ember talán sohasem tudja felismerni ebben az életben az általa véghezvitt helytelen tettek következményeit, amelyek a saját vetésének az aratásai. De még ebben az esetben sem vagyunk reménység nélkül...
A Biblia egy igazságot sem tár elénk olyan világosan, mint az igazságtól való eltérés veszedelmét, amely egyaránt utoléri mind a gonoszság cselekvőjét, mind pedig azokat, akiket e tette befolyásolt. A példának hatalmas ereje van, azért ha természetünk gonosz hajlamainak engedünk, rossz példánk másokat is ellenállhatatlan erővel sodor a bűnbe... Ez az oka annak, hogy miért adott Isten oly sok példát a Szentírásban az olyan esetekre, amelyek által felismerhetjük egyetlen helytelen cselekedet mélyreható következményeit...
Ezek az élettörténetek elénk tárják azt, amit egy napon majd minden ember megért, hogy a bűn csak szégyent és veszteséget okoz, a hitetlenség pedig kudarcot eredményez. De megértjük azt is, hogy Isten irgalma elér a legnagyobb mélységben is, hogy a hit felemeli a bűnbánó bűnösöket és Isten gyermekeivé fogadja őket."

E.G.White
---------------------------------------------------

I.Timotheus 6,6-8

De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;
Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;
De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.


Boldogság

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.
- Esküszöm, bármit megteszek.
- Jól van. Hány állatotok van?
- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
- Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Menj haza - mondta a Mester - és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

Anthony de Mello
---------------------------------------------------

Márk 8,36–37

Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?


"Olyan kérdés ez, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia. Meg kell szívlelnie minden embernek, ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az életterv, amelynek látóterében csak ennek a földi életnek a rövid évei foglaltatnak benne és nem tesz előkészületet az örökkévaló jövőre – legyen az bármilyen tökéletes és kifogástalan –, semmit sem ér. Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy földi terveik kialakításakor gondoljanak az örökkévalóságra! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincseket gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek nem enyésznek el, »amelyet a tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt!...
Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, meg ne nemesedne élete itt ezen a földön is... »Az istenfélelem mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövendő életnek ígérete.« (1Tim 4,8)"

E.G.White
---------------------------------------------------

Jelenések 1,4-5

Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van,
És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,


Egy megdöbbentő történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket,
kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott
letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.”

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:
,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az
Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást.
Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
- Megölőm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek.
Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...``
Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a
szószékről.

--------------------------------------------------

Róma 12,2

És ne szabjátok magatokat e világhoz,
hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Ez nemcsak külső fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ. Idővel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. Az igazi keresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerződést köt vele. Ha keresztyén ruhát visel, ha formái, szokásai keresztyén jellegűek, akkor életben maradhat. A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek az óembert halálra sebzik. Az önmegtagadást és a világ megtagadását, mely kemény dolog, törvényeskedésnek, szűkkeblűségnek, a világ elől való menekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csúfolják. Az óembernek meghagyott szabadságot igazi „keresztyén" magatartásnak mondják. Aki barátja a világnak és nem különbözik tőle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyűlöletet és szégyent. „De hiszen mi nem pogányok között élünk, hanem csupa megkeresztelt keresztyén között!" - „Az üldözések kora a múlté" - mondják. De sajnos, az evangéliumi keresztyének elleni gyűlölet a világias keresztyének között éppolyan erős, mint régen a pogányoknál volt.
A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. A megosztott szívű emberben nincs erő. A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. Az evangéliumi, hívő keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyűlöli, titokban azonban tiszteli. A megosztott szívűek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. Csak a határozott keresztyénségben van erő, csak ez tud biztosan fellépni. „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (2 Krón 16, 9). Az ilyeneket megerősíti úgy, hogy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. „Meddig sántikáltok még kétfelé?" Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!
Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik.

Carl Eichorn

---------------------------------------------------

IV. Mózes 21,8

És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.


Dicsőséges előképe ez az evangéliumnak. A vétkesek közé
számláltatott Jézus Krisztus függ előttünk a kereszten. Ha föltekintünk rá, meggyógyulunk a bűn kígyómarásától, éspedig azonnal. Ha bánkódsz bűneid miatt, jól jegyezd meg az Igét: „ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben marad." Mindenki, aki valóban feltekint Jézus Krisztusra, megtapasztalja ennek igazságát. Én ezt megtapasztaltam. Jézusra néztem, és azonnal megelevenedtem. Ebben bizonyos vagyok. Ha te feltekintesz Jézusra, te is élni fogsz. Bár most talán gyötör a kígyóméreg és nincs reménységed mert hát nincs is más reménység, csak ez az egy. Ez azonban nem kétes értékű gyógymód. „ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben marad.”
Az érckígyót nem azért emelte fel Mózes, hogy az egészségesek
kíváncsian nézegessék, hanem kizárólag azokért, akiket „megmart a
kígyó". Jézus Krisztus az „igazán" bűnösök valóságos Megváltója. Akár részegessé, tolvajjá, tisztátalanná vagy Istentől távol élővé tett a
„harapás", elég egy pillantást vetned Megváltónkra, és máris meggyógyulsz mindebből, és szentül tudsz élni Istennel szoros
közösségben. Tekints fel rá, és élsz!

C.H.Spurgeon
---------------------------------------------------

János 17,21

Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.


A különböző emberek között uralkodó harmónia és egység a legszembetűnőbb tanúságtétel arról, hogy Isten elküldte az ő Fiát e világra a bűnösök megmentéséért… Jellemünknek összhangba kell kerülnie Krisztus jellemével, akaratunkat alá kell rendelnünk Krisztus akaratának… Akkor majd együtt tudunk dolgozni egymással, az ellentét egyetlen megnyilatkozása nélkül.
Ha apró nézeteltéréseken tépelődünk, ez olyan tettekhez vezet, amelyek széthúzzák a keresztény közösséget. Ne engedjük, hogy az ellenség ilyen előnyökre tegyen szert. Szüntelen közeledjünk Istenhez és egymáshoz… Krisztus követői, ha szétszórtan élnek is a világon, legyenek egyek őbenne. De Isten nem teheti őket eggyé, ha nem hajlandók feladni a saját útjaikat Krisztus útjáért.
Ha Isten népe teljesen elhiszi Krisztus imáját, ha megvalósítják a mindennapi életükben ennek az imának a lényegét, akkor egységes tetteket fogunk látni soraikban. Krisztus szeretetének arany köteléke fog testvért testvérhez kötni. Ezt az egységet csakis Isten Lelke munkálhatja és érheti el. Aki odaszentelte magát érettünk, meg tud szentelni minket, mint az ő tanítványait. Vele egyesülve, egymással is egyesülni fogunk a legszentebb hitben. Amikor úgy törekszünk erre az egységre, ahogyan Isten megkívánja tőlünk, akkor meg is fog valósulni.

E. G. White
---------------------------------------------------

Példabeszédek 22,6

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.



EGY SZÜLŐ MONOLÓGJA GYERMEKÉHEZ !

- Életet adtam neked, de nem élhetem le azt helyetted,
- Taníthatlak, de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj.
- Szabadságot biztosíthatok számodra, de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod.
- Elvihetlek a gyülekezetbe, de nem juthatok hitre helyetted.
- Tanácsot adhatok neked, de azt nem fogadhatom meg helyetted.
- Szerethetlek, de nem kényszeríthetem rád a szeretetemet.
- Taníthatlak arra, hogy adakozó légy, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy áldozatkész,
irgalmas légy.
- Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak, de nem kereshetek barátot számodra.
- Tanácsolhatlak a szexualitásban, de nem tarthatlak meg tisztának.
- Figyelmeztethetlek az alkohol veszélyére, de nem mondhatok le helyetted a szeszes italról.
- Figyelmeztethetlek a kábítószer veszélyére,de nem tarthatlak vissza attól, hogy ne használd.
- Beszélhetek neked magasröptű célokról, de nem érhetem el azokat helyetted.
- Beszélhetek arról, hogy légy kedves,de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetre méltó.
- Óvhatlak a bűntől, de nem lehetek helyetted erényes.
- Szerethetlek, mint gyermeket, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Istennel élj.
- Beszélhetek neked az Úr Jézusról, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Őt életed Urának fogadd el.
- Elmondhatom neked, hogyan kell élned, de nem adhatok neked örökéletet.
- Imádkozhatok érted, de nem imádkozhatok helyetted!
---------------------------------------------------

Márk 9,23

Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.

Amiben hinni kell


Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe, és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára.
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.
Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és bíztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higyjél Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.
Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.
- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. - Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek
Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.
Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek, ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.
Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.
És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...
A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.

Igen, így történt. És egészen bizonyos, hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll, különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:
"Ugye megbocsátod nekem, Uram, hogy én magam sem hittem a dologban..."

Jo Hanns Rösler
---------------------------------------------------

Apostolok csel. 24,25

Mikor pedig ő (Pál) igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged.


Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitről, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. Az Ige őt is eltalálta. Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselője volt. Pál a tiszta, önmegtartóztató életről beszélt neki, Félixnek pedig ezen a ponton súlyos bűnei voltak. Végül pedig arról az eljövendő ítéletről volt szó, mely a föld hatalmasait is utoléri. A helytartónak igen melege lett. Lelkiismeretében találva érezte magát. Ez egyébként jó jel, ha az ember még megdöbben. Azt mutatja, hogy még nem keményedett meg egészen. Druzilláról viszont, Félix feleségéről nem olvassuk, hogy megrémült volna. Kemény és érzéketlen maradt, noha zsidó származása révén ismerte Isten törvényét. Félix - Pál révén - életében először került szembe az igazsággal. A kegyelem órája ez az õ számára. Isten még ezt a mélyre süllyedt embert is meg akarja menteni. Az a rémület, amely őt meglepi, elindulás lehetne az üdvösség felé. Csak engednie kellett volna, hogy az igazság tövise hasson és fejet kellett volna hajtania a kárhoztató ítélet előtt. Akkor Pál a hitben való szabadulás útját is megmutathatta volna neki Jézus Krisztusban. Félix azonban gyorsan félbeszakította a beszélgetést, elhalasztva a döntést. A megtérés kérdésében azonban minden halasztás egyben jóvátehetetlen mulasztás.
Félixnek ma is sok követője van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. „Ma még nem! Először hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt." Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. - Félix intő példa marad minden időkben. Nem kelt õ ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. De nem is volt könnyű Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant lát. - Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják őt továbbmenni.

Carl Eichorn
--------------------------------------------------

1 Mózes 17,7

És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.



Istenem, Te szövetséget kötöttél velem, szolgáddal, az én Uram, Krisztus Jézus által. Most arra kérlek, add, hogy gyermekeim is legyenek annak részesei. Engedd hinnem, hogy ez az ígéret nekem éppúgy szól, mint Ábrahámnak. Tudom, hogy gyermekeim bűnben születtek, mint minden más ember. Ezért nem is a vér szerinti összetartozás alapján kérem ezt, mert tudom, hogy „ami hústesttől született, hústest az" és semmi más, hanem arra kérlek, Uram, szüld újjá és vedd fel őket a kegyelem szövetségébe, a Szent Lélek által.
Könyörgök továbbá minden leszármazottamért a jövő nemzedékein át. Légy az ő Istenük, ahogy nekem Istenem vagy. Legnagyobb tisztességem, hogy szolgálni engedtél; add, hogy utódaim is téged szolgáljanak. Ó, atyáink Istene, légy gyermekeink Istene is.

C.H.Spurgeon





Ingyen angol - csak most!




Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!